Falvak a Dráva mentén Barcs körül

A barcsi járás a KSH helységnévtára szerint 26 településből áll, és Barcs kivételével mind falu – sok közülük alig néhány száz lakóval. Aki a Dráva mentén autózik vagy kerekezik, rövid szakaszon belül halászfalut, egykori uradalmi majort, református és katolikus falut, horvát nemzetiségi községet érint. Az alábbi válogatás nem teljes; azokat a településeket vesszük sorra, amelyek a folyóhoz, a borókáshoz vagy a határhoz kötődnek a legszorosabban.

A lakosságszámok a KSH helységnévtárának 2026. január 1-jei adatai, a nemzetiségi arányok a 2022-es népszámlálásból valók.

Nyugat felé: a Rinya és a Dráva szögletében

Drávaszentes ma nem önálló falu, hanem Barcs városrésze: 1978 végén csatolták a városhoz Somogytarnócával együtt. A 2022-es népszámláláskor 260-an laktak itt, a központtól mintegy öt kilométerre. A Duna–Dráva Nemzeti Park itt működteti a Dráva Kapu Bemutatóközpontot, ahonnan a nagyjából háromkilométeres, öt állomásos Üde rétek tanösvény indul. Az út a Rinya árterének vizes élőhelyére néző madármegfigyelő toronyhoz vezet, és útközben a nemzeti park szürkemarha-gulyája is feltűnhet.

Komlósd (159 lakó, 746 hektár) és Péterhida (140 lakó, 1162 hektár) a Dráva és a Rinya közötti alacsony ártéri vidék apró falvai. Péterhidát a helyi hagyomány ősi halásztelepülésként tartja számon: a falu életét a folyó és a holtágak határozták meg, amíg a 20. század közepének vízrendezései után a holtágak elmocsarasodtak, és a halászat hanyatlásnak indult.

Nyugatabbra Heresznye (252 lakó) és Vízvár (424 lakó) már a Dráva felső magyar szakaszához tartozik. Mindkettőben működik horvát nemzetiségi önkormányzat; a 2022-es népszámláláskor Heresznyén a lakók 16,4, Vízváron 11,2 százaléka vallott horvát kötődést. Heresznye neve a 13. század eleji oklevelekben a „Dráva melletti” jelzővel szerepel – a falu történetét a folyó áradásai is alakították, lakói a 18. században az árvizek elől a határ magasabb részeire húzódtak.

Észak felé: a Rinya mentén

A Rinya völgyében, Barcstól északnyugatra két nagyobb község fekszik. Babócsa (1295 lakó, 3099 hektár) és Csokonyavisonta (1463 lakó, 8129 hektár) a 19. századi barcsi felemelkedés hátországához tartozott: a Széchényi család csokonyai uradalma, amelynek Barcs is része volt, innen nyerte a nevét. Mindkét faluhoz kötődik egy-egy természetvédelmi terület – a Duna–Dráva Nemzeti Park a Drávaszentesről induló kirándulásokhoz a Babócsai Basakert és a Csokonyavisontai fás legelő természetvédelmi területeket ajánlja. A fás legelő különösen jól mutatja azt a régi tájhasználatot, amelyről a tájról szóló írásunk is szól: legeltetett gyep, közte szétszórtan álló idős fákkal.

Kelet felé: a borókás és a homokvidék peremén

Darány (781 lakó, 2810 hektár) a környék egyik népesebb faluja, a 6-os főút mentén. Határának jelentős része a Barcsi Borókás védett homokvidékére esik – a Borókásról szóló írásunk szerint a Natura 2000 terület legnagyobb része éppen Darány határában fekszik, és a terület uniós neve is a faluról kapta a nevét. Az 1910-es népszámlálás idején Darány lakóinak döntő többsége református volt.

Drávatamási (295 lakó, 845 hektár) a Dráva közelében fekszik; határának egy része a borókás védett területéhez tartozik. A 2022-es népszámláláskor lakóinak 17 százaléka vallott horvát kötődést, és horvát nemzetiségi önkormányzata is van. Első ismert írásos említése a 15. század második feléből való.

A somogyi horvát falvak

Barcstól délkeletre, a Baranyával határos sávban sűrűsödnek azok a falvak, amelyeket a környéken régóta horvát falvakként ismernek. A Magyar Néprajzi Lexikon Dráva mente szócikke szerint a folyóvölgy jelentős horvát népessége újkori betelepülés eredménye, és a környékbeli magyarok a horvátokat a régi szóhasználat szerint „tót”-nak nevezték – ez él ma is Tótújfalu nevében.

A KSH adatai szerint:

Mind a négy faluban működik horvát nemzetiségi önkormányzat. A Dráva Múzeum 2006-os tanulmánykötete éppen ennek a négy falunak a mezőgazdaság- és helytörténetével foglalkozott, megjegyezve, hogy a régi barcsi járásban a horvátok a népesség csaknem ötödét adták.

A falvak története többnyire a hódoltság utáni újratelepítéssel kezdődik. Tótújfalu területe a középkorban Barcs tartozéka volt; a 18. század elején, egy elpusztult település helyén, horvát betelepülők építették újjá. Potony és Szentborbás középkori eredetű, de mai népességük gerince szintén a 18. században érkezett katolikus horvátoktól származik. Lakócsa, a négy közül a legnépesebb, tájházban mutatja be a helyi horvátság hagyományos kultúráját.

A számokat érdemes óvatosan olvasni. A népszámlálásban mindenki maga nyilatkozik a nemzetiségi kötődéséről, egyszerre több kötődést is megadhat, és sokan egyáltalán nem válaszolnak a kérdésre – Barcson 2022-ben például a lakók 12,4 százaléka. A horvát arány tehát azt mutatja, hányan vállalták ezt a kötődést, nem azt, hány családban él még a horvát nyelv vagy hagyomány. A nemzetiségi önkormányzatok működése ennél jobb jele annak, hol él szervezett formában a közösség.

Ami a falvakat ma összeköti

A Dráva menti falvak közös gondja a fogyó és öregedő népesség. A második világháború után a jugoszláv határ közelsége évtizedekre visszavetette a térség fejlődését: a határsáv szigorú szabályai és az elzárt folyópart miatt sokan elköltöztek. A 2004-es uniós csatlakozás, majd Horvátország 2013-as uniós és 2023-as schengeni csatlakozása megváltoztatta a határ jelentését, de a falvak lélekszámát eddig nem fordította meg.

Közös erőforrásuk viszont a táj: a Dráva menti falvak határa sok helyen a Duna–Dráva Nemzeti Park védett területeivel érintkezik, a kirándulók pedig éppen a csendért, a folyóért és az ártéri erdőkért jönnek ide.

Kirándulási szempontok

• Kis falvak, kevés szolgáltatás. Néhány száz lakos mellett ne számíts arra, hogy minden faluban találsz boltot vagy vendéglátóhelyet; víz és élelem legyen nálad.
• A templom gyakran zárva. A falusi templomok és tájházak többnyire előzetes egyeztetéssel látogathatók – a kapcsolatot az önkormányzat vagy az egyházközség adja meg.
• A gát nem mindig út. Az árvízvédelmi töltések elsősorban vízügyi létesítmények; hogy egy szakasz gyalog vagy kerékpárral járható-e, azt a helyi táblák jelzik.
• A Dráva-part attól függ. A partra lejutás vízállástól, évszaktól és a védett területek szabályaitól függ; erről a Dráváról szóló írásunk ad részletesebb eligazítást.
• Tisztelet. Ezek élő falvak, nem skanzenek. A tájház, a templom, a temető mindenekelőtt a helyieké.

Források

• KSH Magyarország helységnévtára: a barcsi járás településeinek népesség-, terület- és nemzetiségi adatai (2022-es népszámlálás, 2026. január 1-jei állapot).
• Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság: Üde rétek tanösvény.
• Magyar Néprajzi Lexikon, Dráva mente szócikk.
• Gyökerek – a Dráva Múzeum tanulmánykötete, Barcs, 2006.
• A falvak középkori és újkori adatai: Csánki Dezső és a Borovszky-féle Somogy vármegye monográfia adataira épülő település-adattárak.