A Barcsi Borókás: homokbuckák, boróka és láperdő

Néhány kilométerre a Dráva árterétől, a 6-os főút Barcs és Darány közötti szakaszán a táj hirtelen megváltozik. A nedves ligeterdők helyét homok, fenyő és alacsony, tüskés bokrok veszik át; a talaj száraz, laza, világos. Aki itt megáll, nehezen hiszi el, hogy egy nagy folyó közelében jár. Ez a Barcsi Borókás, amelyet a helyiek és a térképek ősborókásként is emlegetnek.

Homok a folyó mellett

A Borókás Belső-Somogy déli peremén fekszik, ott, ahol a homokvidék a Dráva-síkkal érintkezik. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság leírása szerint a terület savanyú homoktalajon kialakult, mészkerülő növényzetű táj. A homokbuckák, a köztük húzódó mélyedések és a néhány méteres szintkülönbségek döntik el, hol mi nő: a buckák tetején száraz, a mélyedésekben vizes, helyenként lápos a talaj.

Ez a mozaikosság teszi a Borókást különlegessé. A területre vonatkozó Natura 2000 fenntartási terv a kijelölés alapjául szolgáló élőhelyek között egyszerre sorolja fel a pannon kilúgozódott dűnéket, a borókaformációkat, a természetes disztróf tavakat, az enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdőket, az illír gyertyános-tölgyeseket, a keményfás ligeterdőket és a kékperjés lápréteket. Száraz homokpuszta és tőzegmohás láp – ritkán találni ilyen közel egymáshoz.

A boróka és a legelő

A közönséges boróka itt nem díszcserje, hanem tájalkotó növény. A borókás foltok jellemzően legeltetett, fás legelő jellegű tájban maradtak fenn, és ma is legeltetéssel tartják őket nyitva: a nemzeti park tájékoztatója szerint a területen az igazgatóság rackanyája legel. Ahol a legeltetés megszűnik, a homoki gyep lassan beerdősül, és a boróka a fák árnyékában visszaszorul.

A nemzeti park ismertetője szerint a borókák közötti nyílt homokon előbb mohák, zuzmók és magyar csenkesz jelenik meg, ezt követi a homokpusztagyep. A ritkaságok közé tartozik a fekete kökörcsin, a homoki kocsord és a homoki szalmagyopár.

A láperdők és a két hazai különlegesség

A Borókás másik arca a lefolyástalan mélyedésekben rejtőzik. Itt láperdők tenyésznek; a vízben álló, „lábas” égerek tövén tőzegmohák és tarajos pajzsika nő. A nemzeti park szerint a királyharaszt és a fűzlevelű gyöngyvessző Magyarországon csak itt található meg.

A fenntartási terv a vizes élőhelyek állatai közül többek között a mocsári teknőst, a vöröshasú unkát és a vidrát említi, a holt faanyaghoz kötődő rovarok közül a skarlátbogarat és a nagy szarvasbogarat. A terület része a Rigóci-halastavak rendszerének is, amelyet a nemzeti park ökológiai célú tavakként kezel.

A Borókás élővilága régóta kutatott. Az 1980-as években a Somogy megyei múzeumok Dunántúli Dolgozatok természettudományi sorozatában több kötet jelent meg A Barcsi borókás élővilága címmel, Uherkovich Ákos nevéhez kötődve; ezek ma a Hungaricana digitális könyvtárában olvashatók.

Védelmének története

A terület 1974-ben kapott tájvédelmi körzeti rangot – Rózsás Márton helytörténeti tanulmánya szerint a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet megnyitását a helyi képeslapkiadás is külön sorozattal köszöntötte. 1996-ban a Duna–Dráva Nemzeti Park létrehozásakor a Borókás a nemzeti park része lett; a nemzeti parkot a 7/1996. (IV. 17.) KTM rendelet hirdette ki.

Ma a Borókás jogilag több réteget visel. Az uniós Natura 2000 hálózatban Darányi borókás néven, HUDD20051 kóddal szerepel kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként. A fenntartási terv szerint a terület 3479,46 hektár, és öt település határát érinti: Barcsét (1178 hektár), Darányét (1371 hektár), Istvándiét (636 hektár), Drávatamásiét (259 hektár) és Kastélyosdombóét (35 hektár). Több mint 99 százaléka a nemzeti park része, egésze a Mura–Dráva–Duna bioszféra-rezervátumhoz tartozik, és csaknem egésze a Nyugat-Dráva különleges madárvédelmi területhez is.

A tájvédelmi körzet eredeti kiterjedését a források kerekítve 34 négyzetkilométerként vagy 3400 hektár körüli értékként adják meg; a Natura 2000 terület lehatárolása ettől némileg eltér, ezért a két szám nem feleltethető meg egymásnak pontosan.

Egy terület, több név

A Borókásnak több neve forog, és ez zavaró lehet. A Barcsi Borókás vagy Barcsi ősborókás a hagyományos, helyben használt elnevezés, és ez élt a tájvédelmi körzet nevében is. A Darányi borókás a Natura 2000 terület hivatalos neve – nem másik hely, hanem nagyjából ugyanannak a homokvidéknek egy kissé eltérő lehatárolása, amelynek legnagyobb része Darány határába esik. A nemzeti park tanösvénye pedig egyszerűen Borókás tanösvény néven szerepel.

A terület Barcs felőli része a város külterületéhez tartozik. Itt fekszik Középrigóc is, amelyet a KSH helységnévtára barcsi külterületi lakott helyként tart nyilván, a 2022-es népszámláláskor 61 lakóval, a városközponttól mintegy hat kilométerre. A Rigóc patak völgye és a róla elnevezett halastavak a Borókás vizes élőhelyeinek tengelyét adják.

Ami fenyegeti

A fenntartási terv két nagy gondot nevez meg. Az egyik a víz: a hosszan elnyúló aszályok, a tartósan alacsony vízszint és a talajvíz további süllyedése alapjaiban változtathatja meg a láperdőket, a láptavakat és a patakokat. Ez összefügg azzal, amit a Dráváról szóló írásunkban a folyómeder bevágódásáról írtunk.

A másik a tájidegen erdő. A terv szerint a terület legnagyobb kiterjedésű élőhelytípusai ma telepített erdők: erdeifenyvesek, akácosok, vörös tölgyesek és kései meggyes állományok, amelyek aljnövényzete szegényes, az inváziós fajok pedig maguktól is terjednek. A természetvédelmi kezelés célja ezek fokozatos visszaszorítása és a nyílt homoki gyepek, borókás legelők megtartása. A terület 69,4 százaléka állami tulajdonban van, nagyrészt az erdőgazdaság és a nemzeti park kezelésében.

Látogatás: a tanösvény és a szabályok

A Borókás megismerésének legegyszerűbb módja a nemzeti park Borókás tanösvénye, amely a 6-os főút Darány és Barcs közötti szakaszán, egy autóspihenő parkolója mellől indul. Az igazgatóság szerint 5 kilométer hosszú, három állomással mutatja be Belső-Somogy homokpusztáinak jellegzetes növénytársulásait és állatvilágát.

Néhány általános szempont, ami nem avul el:

• A terület egy része fokozottan védett. Ott a tanösvényről letérni nem szabad; a zárt részekre csak engedéllyel lehet belépni. A pontos szabályokat és a szakvezetés lehetőségét az igazgatóság közli.
• A homok és a fenyves tűzveszélyes. Száraz időszakban a legkisebb gondatlanság is súlyos kárt okozhat; tűzgyújtási tilalom idején különösen.
• Az évszak számít. Tavasszal a kökörcsinek, nyáron a homoki gyep virágai, ősszel a borókabogyók és a színeződő lombok adják a látnivalót. A láperdők környéke esős időszak után nehezen járható.
• Nem a legelő állatok közé megyünk. Ha a rackanyáj a közelben legel, tartsunk távolságot, a kutyát vezessük pórázon.

Az aktuális látogatási feltételekről, programokról és esetleges lezárásokról mindig a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság saját oldala ad hiteles tájékoztatást.

Források

• Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság: Nemzeti Park – Dráva menti területek és Borókás tanösvény.
• Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság: Darányi borókás (HUDD20051) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási terve, Pécs, 2021.
• Rózsás Márton: „Üdvözlet Barcsról!” – város a képeslapok tükrében. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 9 (2024).
• Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II–IV. Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 3. és 5. kötet, Kaposvár, 1981–1985 (Hungaricana).